Szabadság
Amikor ezzel a szóval ismerkedünk, nagyon sok szempontból kell megnézni a jelentését. A szabadság utáni vágy érzése egyidős az emberiséggel. Ha csak azokra a társadalmakra gondolunk, ahol a rabszolgaság a gazdaság egyik mozgatórugója volt, akkor is több ezer évre kell visszatekintenünk. Mindannyian tudnánk tucatnyi rabszolgalázadást, parasztfelkelést vagy szabadságharcot felsorolni, mely nem szólt másról, mint a szabadságról. A történelem során teltek el úgy évszázadok, haltak ki úgy generációk, hogy az akkori emberek nyomokban sem találkoztak ezzel az érzéssel.
Mozgás szabadsága
Ha egy kicsit elszakadunk a társadalmi szinttől és egyéni szinten vizsgálódunk tovább, rengeteg olyan szempontot találunk, melyet érdemes átgondolni. Számomra az is az egyéni szabadság része, amikor reggel beülök a kocsiba és nem kell a határon azt bizonyítanom a hatóságnak, hogy van elég valutám, honnan van és nem kell senkinek magyaráznom, hogy mit keresek külföldön. Ám van ennél egy sokkal fontosabb szempontja ennek a fogalomnak. Sokszor csak akkor tudjuk meg, hogy mekkora szabadságot jelent egy-egy végtagunk megléte, mikor például törött karunkon gipsszel próbáljuk meg cipőfűzőnket bekötni. Hát örüljünk minden napnak, mit erőnk teljében, egészségesen élhetünk le.
Lélek szabadsága
Sok ember lelke gúzsba van kötve. Akár a magánéletük kudarca miatt, akár munkájuk elviselhetetlensége miatt. Szenvednek, tolerálnak a végtelenségig, próbálják kibírni elkeserítő helyzetüket rettegve attól, hogy ha ebből kilépnek, még rosszabb lesz, azt a keveset is elveszítik, ami még hajdani egész életük morzsáit jelenti számukra.
Ha valaki azért végez egy munkát, hogy utána szabadidejében azzal foglalkozhasson, ami számára a lét értelme, az már megalkuvással jár.
Nem mondható szabadságnak, de élhető életet jelent. A legrosszabb, amikor egy ember azzal foglalkozik, amit egyáltalán nem szeret, és még ahhoz sem jut hozzá, mely elviselhetővé tenné az életét. Ez mindenképpen rabszolgaság. Olyan erős bilincsbe ver, mely előbb-utóbb testi és lelki betegséghez vezet. Az egyik legnagyobb szabadság, ha az ember azzal foglalkozik főállásban, amit szeret. Ez valódi szabadságérzés lehet, ez a lélek szabadsága.
Párkapcsolat szabadsága
Mások úgy tartják, hogy a párod nélkül fél ember vagy. Igazuk lehet, de ez nem azt jelenti, hogy amint megtalálod életed párját akkor, mi addig fontos volt, többé már nem az, ami idáig boldogságot okozott, többé jelentéktelen, mert a másik így akarja. Az nem a szabadság megőrzése, ha párodra találva elveszted énedet, hogy olyanná válhass, amilyet a másik szeretne.
Ha az újdonsült pár ezt várja el tőled, akkor valószínűleg jobban szereti önmagát, mint téged, mert megköveteli, hogy ne foglalkozz azzal, ami szabaddá tesz. Vajon érdemes egy ilyen emberért mássá válni? Kötve hiszem. Hosszú távon mindenképpen boldogtalanság lesz az eredmény. Inkább érdemes még egy kicsit keresgélni egy olyan ember után, akivel együtt nem kell lemondani az eddigi célokról, barátokról, kedvenc tevékenységekről. Akivel, ha együtt vagy úgy érzed, hogy többször annyi energiád van, amikor reggel felkelsz, célt ad életed minden napján és erőt ad, ha néha romjaidból kell újra felállni. Ez a párkapcsolat szabadsága.
Szabadság a harcművészetben
Nehéz kérdés. Nehéz, mert hogy magyarázzam el másoknak, hogy mit jelent az aiki jitsu gyakorlása.
Hogy mondjam el, milyen szabaddá tesz, amikor egy önvédelmi gyakorlatsor bemutatásakor senki nem azt fogja nézni, hogy a mozgásom mennyire izzadtság szagú? Vajon szabaddá tesz a biztonság érzése, ha eredményesen meg tudom védeni magam? Szabaddá tesz, amikor a penge határozottan vág még az előtt, hogy az agyamban tudatosulna a parancs? Szabaddá tesz látni, hogy kezem alatt a kezdőből olyan rettenthetetlen harcosok leszek, akik méltón képviselik az általunk gyakorolt ritka harcművészeti stílust?
Ezekre a kérdésekre csak az tudja a választ, aki velünk együtt edz nap nap után,
aki nem kímélve önmagát tanulja a technikákat, ha kell ezerszer minden edzésen,
aki félelmét leküzdve megküzd a nála erősebb, nagyobb emberekkel,
aki belső félelmét maga mellé állítva megtanulja megsokszorozni erejét,
aki, miután mindezt elsajátítja, nem hagyja háta mögött a dojoban vele gyakorló testvéreit, és ezzel elég időt ad magának, hogy a harcművészet kiemelkedő alakjává válhasson, mestere legnagyobb örömére.
Aki ezeket végigjárja, részesül a szabadság manapság ritka érzéséből. Hát soha ne feledkezz meg eredeti célodról!